Megsárgult papírlapok.
Egy 80-90 éves kávésdobozban vészeltek át boldog és szomorú időket, magukon hordozzák a régi idők ujjlenyomatait és a sütő-főző-serénykedő, kezüket sebtében kötényükbe törlő háziasszonyok ujjlenyomatait is.
Egy-egy szót már alig lehet kisilabizálni, néha helyesírási hibák is előfordulnak, esetenként hevenyészve papírra vetett cédula a recept, gyorsírás stílusban, valószínű, hogy a rádióból mondták tollba az asszonyoknak.
Nem volt könnyű belefogni ennek blognak a megírásába.
Nyomasztott a finom ízek keltette nosztalgia.
Digitalizálás közben felidézni a rég elfelejtett finomságok ízeit, a konyha kellemes vanília illatát, a húsvéti, karácsonyi sütés-főzés szertartását és nem utolsó sorban a finom ételek, italok, sütemények zamatát, emlékét.
A több mint száz recept nagyrészt Marosvásárhelyről származik, legtöbbjük amolyan kulináris népköltészet, az eredeti "kifőzője" legtöbbször ismeretlen, akkoriban a legtöbb családnál hasonló ízeket véltem felfedezni, így nyugodtam mondhatom és remélem nem tévedek, hogy egy letűnt kor erdélyi kispolgári családjainak étlapjáról fogunk felidézni jobbnál-jobb és egyszerűnél-egyszerűbb kulináris remekműveket. Azokat is, amelyeket én nem is szerettem, bár ilyen nagyon kevés van.
Az alapanyagok többsége manapság egyszerűen, könnyen beszerezhető, de emlékszem, hogy akkoriban bizony sokszor a vaj, a cukor, a citrom, a narancs, a füge és ki tudja még micsoda beszerzése nem volt egyszerű.
A receptekben nyoma sincs az állományjavító, ízfokozó, színező, génmódosított, e-mittudomén komponenseknek. Sok esetben a disznózsír is szerepel alapanyagként.
Nos, így ötven-hatvan év távlatából az is elmondható, hogy a margarin-növényi olaj hegemóniája előtti állapotokat idéző receptjeim a tudomány mai állása szerint sem tekinthetők egészségteleneknek.
Mert semmi sem egészségtelen, ami természetes.
Margarint például mi már évek óta nem fogyasztunk, vajjal, zsírral, vagy libazsírral főzünk, sütünk, ahol lehet, a salátákhoz olivaolajat használunk.
De itt, ezen az oldalon ez nem téma, most egy időutazásban kalandozunk és ne feledjük, hogy ez nem egy szakácskönyv. Inkább nevezzük kordokumentumnak.
Egy külön oldalon tüntetem föl a szómagyarázatokat, mert bizony a receptek többségükben erdélyi magyar nyelvjárásban íródtak. Ahol burgonyát írnak krumpli helyett, ott az a recept szinte biztosan valamelyik anyaországi sajtótermékből másoltatott.
A tészta általában süteményt jelent, a laska pedig mindig gyúrt tésztát.
Jó szórakozást és jó sütés-főzést kívánok minden kedves olvasónak!
Köszönjük!
VálaszTörlés